Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nermer Tot halála

2010.12.16


     

 

      Nermer Tot egyszerű kormány-tisztviselőként kezdte, amire a családi hagyomány és a masszív rokoni háttér is predesztinálta, ami a család minden tagját már nemzedékek óta szinte bebetonozta az állami adminisztráció zsíros állásaiba. Ő is ennek köszönhette gazdagságát: a hatalmas állami közmunkák idején első számú beszállítóként jelentős vagyonra tett szert. És amint az lenni szokott - pénzzel lehet pénzt csinálni- jó befektetéseivel, kedvező gazdasági környezetben megsokszorozta jövedelmeit.

De a betegség nem válogat, szegényt s gazdagot egyaránt utolér. Nermer Tot egy nap különös belső fájdalomra ébredt. Nem tulajdonított neki különösen nagyobb jelentőséget: talán túl sokat vagy valami rosszat ettem, vagy sok volt a tegnap esti sör. Majd elmúlik! Legyintett.

De nem múlt el. Ezzel megkezdődött Nermer Tot kálváriája. Egymás után keresték fel fényűző otthonában a legnevesebb orvosok, a legtekintélyesebb professzorok, de nem találtak semmi gyógymódot az üzletember betegségére.

Végül a híres nevezetes Wia Aban orvosprofesszor tartott konzíliumot a legismertebb specialisták részvételével, majd közölte az eredményt Nermer Tottal.

― Nos, kedves Tot úr ― kezdte elszántan Aban professzor ― ön felhatalmazott rá, hogy őszintén közöljem önnel az eredményt, akkor is, ha az bármennyire kedvezőtlen.

― Így van professzor úr! Várom a választ, bármilyen lesújtó is az.

― Hát igen…az orvostudomány jelenlegi állása szerint az ön betegségére nincs semmi gyógymód.

Nermer Tot számított erre a válaszra, mégis megrendítette a megfellebbezhetetlen igazság. De aztán összeszedte magát.

― Mennyi időm van még?

― Csak becslésekre szorítkozhatunk. Talán csak hónapok, de legjobb esetben is csak egy év.

Tot összeráncolt homlokkal gondolkodott. ― Akkor igyekeznem kell ― motyogta. Majd Aban doktornak szegezte a kérdést: ugyebár azt mondta, hogy az orvostudomány jelenlegi állása szerint gyógyíthatatlan a betegségem?

― Így van. Bár a gyógyítás művészete rohamosan fejlődik, ma még ez a kór kezelhetetlen.

― És mikor válik gyógyíthatóvá a betegségem?

― Már most közel állunk a megoldáshoz, de ez az ön életében már biztosan nem következik be; még nemzedékek munkájára lesz szükség, hogy ezt a kórt legyőzzük.

― Erre én sem számítok, de talán van megoldás. Bizonyára ön is hallott róla kedves Aban doktor, hogy a tudomány fejlődésének következtében ma már léteznek olyan konzerválási technikák, melyekkel az emberi testet hosszú időre, akár több száz évre is tartósíthatják.

― Igen, hogyne. Ez ma már bevett gyakorlat, több állami vezetőt is részesítettek ilyen eljárásban, de iszonyú költségei miatt magánszemélyek nem igen engedhetik meg maguknak.

― A pénz nem számít! Van elég vagyonom – legalább nem marakodnak rajta az örökösök. Tud nekem segíteni?

― Én ugyan nem értek ehhez – más a szakterületem – de szívesen beajánlom önt Zimut Merk kollegámnak, aki az egyik legnagyobb inkubációs klinika igazgatója.

      Nermer Tot az elkövetkező napokban elrendezte folyó ügyeit, vagyonának nagy részéből alapítványt hozott létre, mely alapítvány egyetlen céljaként a test megőrzésének finanszírozását jelölte meg. Röviden elbúcsúzott családjától, és bevonult Zimut Merk klinikájára.

Megremegett a lába, amikor megpillantotta az inkubációs klinika komor tömegét. A kapuból még egyszer végigpillantott a napfényben fürdő nyüzsgő városon, melyet most itt hagyni készült. Vajon látja-e még valaha? Ebben a formában biztosan nem. Úgy lépte át a küszöböt, mint aki a holtak birodalmába készül átlépni. Így is volt.

Odabent már várta Merk professzor. Szívélyesen beinvitálta elegáns irodájába, mely pálmáival, csobogóival, mozgalmas kárpitjaival, csábos titkárnőivel egyáltalán nem árasztott túlvilági hangulatot.

― Nos, kedves Tot úr ― kezdte Merk, miután a páciense elhelyezkedett egy kényelmes kereveten ― ezek szerint végérvényesen elhatározta magát a „nagy utazásra” mely az ön számára csupán egy pillanat lesz. Bizonyára nagyon sok kérdést szeretne feltenni, de én a legfontosabbakról amúgy is tájékoztatom. Először is a relatíve magasnak tűnő költségekről: maga a tartósítási eljárás önmagában nem túl drága, alig haladja meg egy átlagos, komplikáltabb műtét költségeit, de a hosszú időre szóló, rosszabb esetben akár több évszázadig tartó megőrzés körülményeinek a biztosítása már óriási összegeket emészt fel. Nem szólva az ilyen extrém hosszú lefolyású ügyletek jogi fedezetéről.

― Jó néhány ügyvéd fog még hasznot húzni belőlem. Jegyezte meg szarkasztikusan Tot.

Merk mosolyogva tárta szét a kezét. ― Ha van még valami kérdése, szívesen válaszolok, addig a jogászaim elkészítik a szerződést.

Tot intett, hogy nincs. ― Vannak dolgok, amiről nem is szeretnék tudni. A sikerről meg – gondolom – hiába is kérnék biztosítékot, hogyan kérhetném azt számon? Tette hozzá kesernyésen.

― Garanciát valóban nem adhatok – nem látunk a jövőbe – de azt megígérhetem, hogy a leggondosabb eljárásban részesítjük, amit persze az ön megbízottjai is ellenőrizhetnek. A továbbiakban pedig nagy reményekre ad okot a tudomány szédületes fejlődése. Bátorította mosolyogva Merk igazgató.

Amikor Nermer Tot elhelyezkedett a rideg műtőasztalon, tudta, hogy innen már nincs visszaút. De nem is szándékozott volna visszalépni; egyrészt rettegett a reményvesztett lassú haldoklás kínjaitól, másrészt bízott a korszerű orvostudományban, és annak a csodálatos technikai civilizációnak a töretlen fejlődésében, amelyikbe beleszületett.

      A serény orvos csoport rutinosan végezte a test előkészítésének bonyolult, aprólékos, nagy figyelmet és összhangot igénylő munkáját. Miután ezzel végeztek, speciális kapszulába helyezték, amire gondosan felírták a személyi adatokat, a kórképet és az újraélesztéshez szükséges információkat. Ezt követően elhelyezték az inkubátorban, ahol Nermer Tot várta a feltámadást.

 

      A Történeti Múzeum idegenvezetője ma már a sokadik diákcsoportot kalauzolta végig a kiállításon. Bosszankodott is kicsit: „minek idehozni ezt a sok gyereket, úgysem érdekli őket. De hát ez a munkám, és örülök, hogy van munkám” nyugtatgatta magát. Fásultan darálta a bemagolt szöveget, amire alig-alig figyeltek a ricsajozó diákok. …itt látható az egyiptomi újbirodalomból származó Nermer Tot hivatalnok múmiája. A rajta lévő feliratokat csak részben sikerült megfejteni, de az egyiptológusok szerint a szöveg a túlvilági létre szóló instrukciókat tartalmazza.

 
 

     

 

     

 
 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.