Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A lelet

2009.11.11

 

 

      Ez az este is úgy végződött, mint mindig: Lajos szokása szerint korán berúgott, felesége, Ica pedig sógorával, Bélával kezdett kokettálni. Ezen aztán Lajos annyira bedühödött, hogy felugrott az asztaltól, bevágódott bugyikék színű Trabantjába és padlógázzal kikanyarodott a csárda kavicsos udvaráról.

     A rádió egész nap figyelmeztetéseket sugárzott a közeledő viharról, a felhőszakadással járó ítéletidőről, és mindenkit óva intettek az útra keléstől, de Lajosnak nem ez volt most a legfőbb problémája. Pedig már sűrűn esett, az ócska Trabant lusta ablaktörlője alig-alig tudott megbirkózni vele, pislákoló fényszórói belevesztek a vízfüggönybe. Így a férfi az esőtől és részegségtől vakon rohant bele a sötétségbe.

Észre sem vette, amikor elfogyott előtte az út: a szűk völgyben, ahol azelőtt barátságos aszfaltcsík kanyargott, most irdatlan szakadék tátongott, mely azonnal elnyelte az autót. Lajos szerencsétlenségére egy hegycsuszamlás kellős közepébe pottyant, és a szakadékban bukdácsoló Trabantra egy egész löszfal szakadt rá. Egy egész hegy lett Lajos jeltelen sírdombja.

 

      Az érdeklődő közönség régóta várta ezt a napot. A televízió riportot sugároz az évszázad leletéről, az első számú sztárriporter stúdióbeszélgetést folytat a neves archeológussal és paleontológussal, Berengár professzorral.

      A riporter visszafogott magabiztossággal, könnyed rutinnal vezette be a beszélgetést. – Kedves nézők, velem együtt bizonyára önök is nagy izgalommal várják a találkozást a tudós Berengárral, aki várhatóan fellebbenti a fátylat az évszázad – ha nem az évezred – legjelentősebb történelemelőtti leletéről, melyet annyi titokzatosság leng körül. Beszélgető partnerem korunk legismertebb és legelismertebb régésze, minden kapcsolódó tudományág szaktekintélye, professzor, doktor Manuel Berengár akadémikus.

Ezzel a jupiterlámpák fényében izzadó, az előadótermek biztonságos homályához szokott, kissé űzött tekintetű professzorhoz fordult.

- Kedves doktor Berengár! Nem túlzunk, amikor minden idők legjelentősebb felfedezésének tekintjük a Leletet?

- Nem! – válaszolt energikusan a professzor – ugyanis ezekről a történelemelőtti korokról – melyből a leletünk származik – rendkívül kevés ismerettel rendelkezünk. Eddig mindössze néhány, alig értelmezhető töredék került elő a föld mélyéről, melyek alapján csak homályos elképzeléseink lehettek az emberiség történetének a hajnaláról.

- Akkor most minden megváltozott? – kérdezett közbe tettetett tájékozatlansággal a riporter.

- Igen, kedves szerkesztő úr. Alapjaiban kell újragondolnunk az ősemberről alkotott eddigi elképzeléseinket.

- De hát miről is van szó? Mi ez a rendkívüli felfedezés, ami megrengette a tudományos világot? Érdeklődött a riporter A professzor tanáros arckifejezést öltve, foteljében kissé előredőlve kezdett bele az előadásba. – Nos, az intézetünk által támogatott ásatások során sikerült feltárnunk egy párját ritkító őskori sírt, mely legnagyobb meglepetésünkre szarkofágos temetésnek bizonyult! A professzor fellelkesült hangjára a riporter kérdő mozdulattal fordult partnere felé, de ő a kérdést megelőzve már válaszolt is. – Igen! Óriási volt a meglepetésünk, ugyanis ebből a korból még egyáltalán nem tártunk fel temetőt, nemhogy szarkofágban elhelyezett szinte teljesen ép csontvázat. Az elhunyt személy – folytatta a nyugalmába visszazökkent professzor – félig ülő, összekuporodott helyzetben, úgynevezett csecsemőpózban volt elhelyezve a jobbára épen maradt különös szarkofágban. A szövetfoszlányokból és olajos nyomokból pedig bátran következtethetünk egy kezdetleges balzsamozási eljárásra, mely a test épségét volt hívatott megőrizni a túlvilági élet számára.

- Apropó, „különös szarkofág” – tért vissza a riporter az előadó egyik elhangzott kifejezésére – itt feltétlenül meg kell említenünk dr. Barnabásnak, a közismert régész-kutatónak az álláspontját, aki rendszerint meghökkentő elméleteivel hívta fel magára a figyelmet. A különc tudós szerint a feltárt objektum nem szarkofág, hanem egy jármű maradványa!

     Dr. Berengár igaza tudatában, fölényes mosollyal dőlt hátra. – Barnabás kollega kidolgozatlan, hevenyészett elmélete több okból sem állja meg a helyét. Először is: a szarkofág – nyomta meg a szót – oly módon fosszilizálódott, hogy következtethetünk az anyag szerkezetére. Ezek szerint egy kezdetleges préselési eljárással előállított nemezszerű anyagból készülhetett. Ez az anyag, szilárdságát tekintve nem volt megfelelő tartós használati eszközök alkalmazására. Ilyen gyenge szerkezetű anyagból még az ősember sem készített volna autót. Engedett meg magának némi iróniát az amúgy humortalan professzor.

- Másodszor - bár nem ez számít döntő érvnek – festékmaradványokat is elkülönítettünk, melyből egy különös kék színt rekonstruáltunk. Ez a szín etnográfusaink szerint tipikusan kultikus használatra utal: a kékségbe vesző mennyországot, az örökké kék eget, a gondtalan öröklétet szimbolizálja.

 De nem is az előzőekben felsoroltak a legfontosabb érvek a jármű teóriával szemben – emelte fel figyelmeztetően mutatóujját a professzor – hanem, ha elfogadnánk Barnabás doktor és követői elméletét, akkor el kellene fogadnunk, tényként kellene kezelnünk, hogy a történelem előtti, ősi korokban már létezett előttünk egy magas fejlettségű technikai civilizáció. Erre pedig néhány kétséges hitelességű, bizonytalan körülmények között dokumentált régészeti leleten, és a szájhagyományból lejegyzett, önkényesen értelmezett ősi krónikatöredékeken kívül semmi bizonyíték nincs. Ha valóban létezhetett egy ilyen civilizáció, akkor számtalan kérdésre kellene megnyugtató választ kapnunk: miért tűnt el? Hová tűnt? Miért nincs semmi nyoma? stb. stb. Várom Barnabás úr válaszát! Ezzel Berengár indulatosan felhajtott egy pohár vizet.

- Úgy tudom, dr. Barnabás rekonstruálta is a szerkezetet. Szólt közbe óvatosan a riporter, aki kötelességének érezte az „ördög ügyvédje” szerepet.

- Én ezt nem nevezném rekonstrukciónak, inkább beszélhetünk önkényes interpretációról. Intett lekicsinylően a professzor. – Mert például a szarkofák sarkain látható, nagyjából szimmetrikus elhelyezkedésű csonkokat csak a túltengő fantáziával megáldott Barnabás kollega értelmezhette keréknek. Nem is szólva a kísérlet kudarcáról, ugyanis egy teljesen működésképtelen konstrukció lett az eredmény. Tisztelt kollegámnak fogalma sincs róla, hogy milyen erőforrással lehetne mozgásba hozni a szerkezetet.

- De a temetkezés elméletet Barnabás doktor is megengedhetőnek véli –próbálta meg továbbra is védeni a távollévő fél álláspontját az ismert tudósító – elképzelhetőnek tartja, hogy egy hajdani előkelő személyt, egy nemzetségfőt vagy regionális uralkodót legértékesebb használati tárgyával együtt helyeztek itt nyugalomra.

- Ezzel nincs is semmi problémám – válaszolt Berengár – kétségtelennek tartom én is az „előkelő sír” elméletet, minden bizonnyal egy köztiszteletben álló vezető személyt temettek itt el megkülönböztetően ünnepélyes szertartás közepette. De súlyos anakronizmus ezt egy korszerű technikai eszközzel összefüggésbe hozni.

- Na és mit szól professzor úr az UFO elmélethez? Nyomult továbbra is a riporter. – Egyes elképzelések szerint hajdan földönkívüliek látogattak hozzánk, és az ő járműveiket próbálták meg kezdetlegesen lemásolni primitív elődeink, oly nagy becsben tartva ezeket, hogy még a túlvilágra is magukkal akarták vinni.

Ez megmagyarázná dr. Barnabás sikertelen kísérletét is.

- Kedves szerkesztő úr! Én ezt a beszélgetést tudományos igényű diszkussziónak szántam, ám tiszteletben tartva a média szerepét, a széles rétegek tájékoztatását,

a kedves nézők kedvéért válaszolok erre a kérdésre is.

Általános emberi tulajdonság, velünk született gyengeség, hogy ha valami érthetetlen dologgal, vagy valami nehezen magyarázható jelenséggel találkozunk, akkor azt egy felettünk álló titokzatos entitáshoz, egy ismeretlen hatalom megnyilvánulásához kötjük. Természetesen az ezzel kapcsolatos teóriák tudományos értékkel nem bírnak, a tudomány az ilyen felvetésekre nem is reagál.

     Ami Barnabás sikertelen kísérletének a magyarázatát illeti, az ellent mond a legelemibb tudományos bizonyítási eljárás szabályainak. Ugyanis ebben az esetben egy sikertelen kísérletet, egy nem bizonyított elméletet próbálnak igazolni egy még kevésbé bizonyított ködös fantazmagóriával. A vak vezet világtalant tipikus esete.

Higgyék el kedves nézőim – fordult a legközelebbi kamera felé Berengár – ez a felfedezés így is éppen elég nagy szenzáció, nem szükséges tovább misztifikálni az eseményeket. Ezzel a felfedezéssel átírjuk a tankönyveket, átírjuk a történelmet! Eddig úgy gondoltunk elődeinkre, mint állatbőrökbe burkolózó, kőbaltát lengető, artikulálatlanul üvöltöző hordára, akik híján voltak minden civilizációs attitűdnek, a társadalmi lét minden áldásának. Most pedig bebizonyosodott, hogy eltemették halottaikat, ismerték az egyszerűbb szöveteket, a kézműipart, korai fejlett, munkamegosztó, kezdetlegesen rétegződött társadalomban éltek. Sőt, feltételezéseink szerint ismerték az írást is. Legalábbis erre engednek következtetni a leleten felfedezett ékírásra emlékeztető, tamgaszerű írásjelek, melyeket kriptografológusaink más forrásból származó analógiák segítségével meg is fejtettek. Ezek szerint a jelsor a TRABANT szót adja ki. Innen származik az újonnan felfedezett emberfaj tudományos elnevezése: homo trabanticus.

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.